Japán kalandtúra

Kiotóban kezdjük Japán felfedezését. A repülőút fáradalmait egy európai stílusú, kényelmes hotelben pihenhetjük ki. (szállás: hotel, 2 éj, ellátás: vacsora)

Túra/ séta: táv 7 km, szint fel/le: 130 m, 3-4 óra

A Kiotói-medence alacsonyan fekvő mezői és bővizű folyói között zajlottak a japán történelem legnagyobb jelentőségű eseményei, így a város bővelkedik a látnivalókban, amiket gyalog járunk be. Napunkat az Adasino Nenbutsu-dzsi templomnál kezdjük, amely egy ősi temetkezési szokásnak állít emléket és több száz Buddha-tanítvány szobrát őrzi. Innen kis templomok és kézműves termékeket árusító boltok között megyünk a Kacura-folyó felé, pontosabban az Arashijama bambuszerdőbe, ahol egy rövid, de látványos séta keretében csodálhatjuk meg Ázsia egyik legfontosabb építőanyagának, a bambusznak 20-30 méterre növő óriásait. A hatalmas bambuszok nyújtotta árnyékból kilépve egyenesen a környék legjelentősebb zen buddhista épületéhez, az UNESCO Világörökség listáján is szereplő Tenryu-dzsi templomhoz érünk. A körülötte fekvő japánkert és kis tó, Muso Soseki, az 1300-as évek elején itt élt buddhista szerzetes munkája, amely a mai napig a japán kertészet kiemelkedő példája.

Ebédünket már a kiotói óváros gésa-negyedében, Gion egyik teaházában, egy tanuló gésa társaságában töltjük el. A közös gioni séta után a délutánt szabadprogram keretében, az óváros fából készült, hagyományos házai, a macsiják között barangolva tölthetjük el. (ellátás: reggeli, ebéd)

Túra: táv: 4.5 km, szint fel: 50 m, le: 180 m, kb. 2 óra

A következő négy napon a japán császárok nyomába eredünk a Kumano Kodo gyalogösvényen, melyet a „Kí-hegység szent helyek és zarándokútjai” néven az UNESCO Világörökség részévé is nyilvánítottak.

Mi a Nakahecsi ösvényen fogunk túrázni, akárcsak azok a császárok, akik a zűrzavaros időkben azért zarándokoltak el ide, hogy az ország jólétéért imádkozzanak. Az útvonal ereje és fensége az idők során változatlan marad, a fák az egekig nyúlnak és időnként túlviláginak tűnő köd borul a tájra.

Gyalogtúránkat a Tonda-folyónál épült Takidzsiri-odzsi sintó szentélynél kezdjük, ahonnan fenyőerdőkben, egy meredek, de egyenletesen emelkedő ösvényen érünk a domb tetejére épült Takahara faluba. Délutánunkat a közeli Junomine Onszenben, pihenéssel vagy a környező rizsteraszok fotózgatásával tölthetjük.

A klasszikus japán turistautaktól eltérően az elkövetkezendő napokban már nem nagyvárosi modern szállodákban, hanem tradicionális japán vendégházakban, az úgynevezett rjokan-ban töltjük éjszakáinkat. Ezek berendezése a hagyományoknak megfelelően egyszerű, de mégis egyedi. (szállás: vendégház, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora)

Túra: táv: 11.5 km, szint fel: 350 m, le: 360 m, 4 óra

Kumano egyik leghíresebb szentélyéhez, a Hongu Taisához helyi tömegközlekedéssel érkezünk, majd az Kumano Kodo-ösvény legszebb részein túrázunk tovább. A hegygerinc mentén fekvő, fotogén kis falvak között oji szentélyek bújnak meg. A Hongu Taisa Japán egyik legfontosabb szentély-komplexuma, de fából épült főépülete önmagában is impozáns látványt nyújt. A XIX. század végéig a jelenlegi helyétől nem messze, a Kumano- és Otonasi-folyók találkozásánál állt, de az egy áradás alkalmával megsemmisült. Helyét a világ legnagyobb szentélykapuja (torí), az Oju No Hara jelöli. A szentély szimbóluma a mitológiai háromlábú holló, amely a Hongu, Nacsi és Hajatama szentélyeket jelképezi és akit a monda szerint azért küldtek, hogy vezesse japán első császárát, Dzsinmut Kumanóból a Jamato-síkságra.

A Wakajama Világörökség Központ múzeumának meglátogatása után helyi busszal (15 perc) a Junomine hőforráshoz, amely Japán egyik legrégebbi termálvizes forrása. Az ősidőkben zarándokok ezrei keresték fel meleg vizű forrásait, melyek magas ásványianyag tartalmuk miatt számos betegségre nyújtanak gyógyírt.

Éjszakánkat egy tradicionális japán fogadóban, rjokanban töltjük. Ehhez egy nyitott fürdő, a rotenburo is tartozik, így mi is élvezhetjük a gyógyító erejű hőforrás vizét. (szállás: vendégház, ellátás: reggeli, vacsora)

Túra: táv: 4,3 km, szint fel: 250 m, le: 200 m, kb. 2 óra

Akárcsak a modernkori zarándokok, mi is buszra szállunk és a Kumano-folyóhoz indulunk, ahol egy hagyományos, lapos fenekű, fából faragott csónakba, helyi nevén kavabunéba szállunk. Evezősünk másfél óra alatt ér a Hajatama nagyszentélyig, pontosan úgy, ahogy a császári zarándokok tették a régi időkben. Ha a csónakok indítása áradás vagy rossz idő miatt nem lehetséges, akkor a szentélyig vezető utat busszal tesszük meg.

Daimonzaka erdei már újra a túraútvonalon találnak minket. A zarándokok számára ez a túra legspirituálisabb része, amely a magasba tornyosuló és 133 méterről alázúduló Nacsi-vízeséshez és az előtte magasodó „Vízesés-szentély”, a Szeiganto-dzsi templom lenyűgöző pagodájához vezet. Bár a helyet már a VI. században is szentként tisztelték, a Szeiganto-dzsi pagoda építésének pontos dátuma nem ismert. Természetesen meglátogatjuk a Kumano Kodo régió egyik leghíresebb zarándokhelyét, a Nacsi Taisha sintó szentélyt is.

Mai szállásunk már a Filippínó-tenger partján Nacsi város egy kis fogadójában lesz. (szállás: vendégház, ellátás: reggeli, vacsora)

Túra/ séta: táv: kb. 5 km, szint fel: 100, le: 30 m, kb. 2 óra

Vonatra szállunk és a Csendes-óceán partján utazunk fel északra, egészen Nakacugava városig. Útközben, akárcsak a helyiek mi is a vasútállomásokon beszerezhető dobozos ételeket esszük, ami nem csak szusi, de rengeteg más japán étel is lehet. Utunk célja, a Japán Alpokban található túraösvény, a Nakaszendo kiindulópontja. A Kiso-völgyben fekvő történelmi ösvény a 17–19. századi Edo-korszakban jelentős közlekedési útvonal volt, amin a helyi urak és kíséreteik, sőt szamuráj harcosok is közlekedtek. Az útvonalon lévő embereket szigorúan ellenőrizték és a magas rangú utazók számára az ösvény mentén külön fogadók készültek. A vasúti közlekedés fejlődésével a világ elkerülte ezeket a gyönyörű hegyi falvakat. Napjainkban a kultúra és a természetvédelmi értékek megőrzése szempontjából kiemelt fontosságúak ezek az ösvények.

Vonatunk délután fut be Nakacugava postavárosába, ahol végre lehetőségünk nyílik kinyújtóztatni a hosszú út alatt elgémberedett lábainkat. Ellátogathatunk az óvárosba és végigsétálhatunk a hagyományos kőburkolattal, ishidatamival lerakott utcákon. Innen busszal megyünk Ocsiai faluba, ahol egy rövid séta erejéig rátérünk a Nakaszendo-gyalogösvényre, hogy Magoméba, mai szállásunk helyszínére gyalogoljunk. (szállás: vendégház, ellátás: reggeli, ebéd, vacsora)

Túra: táv: 12 km, szint fel: 330 m, le: 430 m, kb. 4 óra

A Nakaszendo-ösvény az Edo-korszakban a Kiszo-völgyet Tokióval és Kiotóval kötötte össze. Bár a túraösvényt többször is átszeli egy-egy betonút, mégis ez a Kiszo-völgy egyik legnépszerűbb túraútvonala.

Délelőtt Magome kisvároson átsétálva megcsodálhatjuk a kőburkolatú utcákon sorakozó gyönyörű fogadókat, rezidenciákat és faműves üzleteket. A falut elhagyva egy útszéli táblán elolvashatjuk a korabeli utazókra vonatkozó szabályokat. Az erdőkön, szántókon és településeken átvezető út számos gyönyörű panorámát kínálva ér fel a Magome-hágóra (790 m). Innen már lefelé haladunk, folyók és vízesések övezte erdei ösvényen. Cumago postavárosban megkóstolhatunk egy helyi ételkülönlegességet, a gohei mocsi-t, ami egy édes és sós diós szósszal leöntött és grillezett rizses sütemény.

Következő megállónk Nagiszó falu, majd esti szállásunk helyszíne, Kiszo Fukusima (vagy Agemacu), amely egykor a nagyra becsült hinoki hamisciprus kereskedelmi központja volt. (szállás: vendégház, ellátás: reggeli, vacsora)

Túra: táv: 6,2 km, szint fel: 350 m, le: 270 m, kb. 3 óra

Vonatunk indulásáig Kiszo-Fukusima történelmével ismerkedünk, majd a közeli Jabuharába érkezünk, ahol megkezdjük a hegyvidéki Torí-hágón át Naraiba vezető túránkat. Az 1197 méter magas Torí-hágó egy sintó szentélykapuról kapta a nevét. A legenda szerint egy 15. századi helyi szamuráj a csatába indulás előtt az Ontake-hegy szellemeihez imádkozott itt az erdőben, majd a sikeres csata után visszatért és hálája jeléül egy tradicionális japán kaput, torít és egy szentélyt épített.

Túránkat Narai városban fejezzük be. Ha még van némi energiánk, akkor vonatunk indulásáig saját magunk is felfedezhetjük az egykoron virágzó kisváros fából épült házai között megbúvó kis utcákat és ismerkedhetünk a Japán Alpok falvainak mindennapjaival. Ismét vonatra szállunk és magunk mögött hagyjuk az Edo-korszak kultúrális emlékeit, hogy a hegyekkel körülvett Macumoto városba utazzunk, ahol ismét egy vendégházban szállásolnak el minket. (szállás: vendégház, ellátás: reggeli, vacsora)

Túra/ séta: táv: 8 km

A macumotoi várkastély a szigetország egyik legszebb ilyen épülete, így nemzeti történelmi helyszínnek számít. A kastélyt bebarangolva még azt is megtudjuk, hogy a helyiek miért nevezik „varjúvárnak”.

A kulináris örömök kedvéért meglátogatunk egy miszo készítő kisüzemet, ahol már a 6. generáció készíti a japán konyha nélkülözhetetlen részét képező pasztát. Az erjesztett miszo nem csak egészséges, de ízletes is!

Magunk mögött hagyjuk az Edo-korszakot és vonattal a jelenbe, pontosabban Japán modern fővárosába, a 14 milliós lakosú Tokióba érkezünk. Szabadprogram keretében vethetjük magunkat a hatalmas város nyüzsgő forgatagába. (szállás: szálloda, ellátás: reggeli, ebéd)

Túra/ séta: táv: 10 km

Tokióban az a csodálatos, hogy a múlt és a jelen teljes harmóniában létezik egymás mellett. Az óvárosban nyugodtan megfér egymás mellett a nyüzsgő bevásárlónegyed és az ősi szentély, ahol a helyiek ma is megállnak egy-egy imára. Egész napos városnézésünk során a hatalmas főváros mindkét oldalát, az Edo-korszakban épült óvárost és a modern városrészt is megismerhetjük.

A Tokiói-öböl partján található Hama Rikju kertnél kezdünk, amely egykoron a sógunok kacsavadászatainak helyszíne volt. Innen a várost kettészelő Szumida-folyón közlekedő hajójárattal megyünk Aszakuszába, ahol a Szenszódzsit, Tokió egyik legismertebb buddhista templomát és az ezt övező bevásárlóutcát keressük fel. Itt begyűjthetjük az otthonra szánt apróbb ajándékokat, majd irány a két legmodernebb városrész, az Omoteszando és a fiatalok által kedvelt bevásárló negyed a Haradzsuku. A japán császár impozáns palotája a látogatók előtt zárva van, de kívűlről szemügyre vesszük, majd Sibuja fényárban úszó utcái felé vesszük az irány, ahol átmegyünk Tokió és a világ legforgalmasabb gyalogátkelőjén, majd beülünk egy helyi étterembe vacsorázni. Természetesen nem csak a híres látnivalókat keressük fel, hanem a helyi idegenvezetőnk segítségével megismerkedhetünk a japán kultúra és szokások világával is. (szállás: hotel, ellátás: reggeli)

Reggel vonatra szállunk és Hakonéba, a Fudzsi-Hakone-Izu Nemzeti Park szélén található kisvárosba utazunk. A városszéli Asi-tó, japán legmagasabb és szent hegyétől, a Fudzsitól kicsit távolabb helyezkedi el, így kevésbé zsúfolt.

A helyi libegő 1044 méterre, a Kami-hegy tetejére repít bennünket. Akárcsak az Asi-tó, az Ovakudani-völgy is 3000 éve, Hakone-vulkán robbanásos kitörése nyomán keletkezett. Libegőnk kabinjai alatt még ma is megfigyelhetők a kénes gőzölgések. Érdemes a távolba is nézni, mert jó idő esetén a 3776 méter magas Fudzsi is szépen látszik. Ha az időjárás engedi, akkor a tavon csónakázva is kedvünkre fotózhatjuk a japánok szent hegyét, egyben országuk jelképét. Mai szállásunkon ennél közelebb is kerülünk a vulkánokhoz, mégpedig egy helyi, tradicionális hőforrás vizében ülve, szakét iszogatva. (szállás: vendégház, ellátás: reggeli, vacsora)

A Fudzsit “szégyenlős hegyként” is becézik, ami arra utal, hogy gyakran a felhők mögé bújik. Mai napunkon adunk neki még egy esélyt, hogy a vulkán megmutassa hófödte csúcsát. Ezután visszavonatozunk Tokióba és a nap hátralévő részét szabadprogram keretében töltjük. Este újra találkozunk, hogy utunkat egy igazi japán búcsúvacsorával töltsük el. (szállás: szálloda, ellátás: reggeli, vacsora)

Ma hazaindulunk, de repülőnk indulásáig még szabadprogram keretében nézelődhetünk Tokióban. (ellátás: reggeli)