Kora reggel átnavigálunk a Navarino és Hoste szigetek közötti keskeny Murray-csatornán, hogy horgonyt vessünk a történelmi Wulaia-öbölben, ahol nemcsak a természeti környezet, de az emberiség történelmének tisztelete okán is érdemes elidőznünk. Az öböl adott otthont a régió legnagyobb yámana őslakos közösségének, de Darwin is ír róla naplójában.
Lenyűgöző természeti szépsége és drámai geográfiai viszonyai egyaránt feledhetetlen élménnyé teszik az öblöt. Miután meglátogatjuk a régi rádióállomásból kialakított múzeumot, melyet elsősorban a yámana kultúrának és az európai misszionáriusok tevékenységének szenteltek utasaink három, különböző nehézségű túra közül választhatnak, melyek mindegyike az öböl mögötti, sűrű erdővel borított hegy lábától indul. Mindegyik túrán megismerkedhetünk a jellegzetes növényekkel (lenga/Nothofagus pumilio; coigües/Nothofagus dombeyi; chilei fahéjcserje; harasztok és más csak itt honos növények) majd gyönyörködhetünk a lélegzetelállító panorámában. Távozás előtt, egy régi újjáélesztett tengerészszokás szerint még bedobunk valamit a múzeum fa posta-hordójába – egy képeslapot vagy levelet, amit majd a jövő utazói kézbesítenek.
Délután a Nassau-öbölön keresztül közelítjük meg a Horn-foki Nemzeti Parkot. Amennyiben a tenger és az időjárás is úgy gondolja, partra is szállunk ezen a szelek tépázta szigeten, ahol a legendás Horn-fok található. Az 1616-ban felfedezett hely, a Frízföld nyugati felén található Hoorne városáról kapta nevét. Maga a Horn-fok egy 425 méter magas szikla, ami egyenesen a kavargó vizeiről ismert Drake-átjáróra néz. Hosszú évekig ez volt az egyetlen ismert út az Atlanti- és a Csendes óceán között, sokszor a „világ végeként” emlegették a hajósok. A parkot 2005-ben bioszféra rezervátummá nyilvánította az UNESCO. A chilei tengerészet támaszpontot üzemeltet a szigeten, melynek része egy világítótorony, és egy aprócska kápolna is. A modern Horn-foki emlékmű egy albatroszt ábrázol.